Az első afrikai út: 1927 Kelet‑Szudán – Almásy Lászlóval
1927 tavaszán megvalósul a gyermekkori álom: Széchenyi Zsigmond Almásy László társaságában Kelet‑Szudán, az abesszín határhoz közeli Fung‑tartomány vidékére indul. A terep útban van a Nílus felső völgye felé, változatos domborzattal, száraz szavannákkal, galériaerdőkkel. A finomra hangolt logisztika – szállítás, táborhely‑választás, járművek, vízutánpótlás – legalább annyira kulcskérdés, mint a fegyverek kiválasztása. A visszaemlékezések szerint a felszerelést precízen ellenőrizték a hajón és a vámnál; a naplók lőszerlistát, pótalkatrészeket, szerszámokat is sorolnak. A terepen Széchenyi a megfigyelésre és az előkészített, etikus lövésre törekedett: nem véletlen, hogy már ekkor is a megbízhatóságot és a kezelhetőséget tette első helyre.
Milyen fegyverekkel vadászott Afrikában Széchenyi Zsigmond – és miért pont azzal?
• Mannlicher–Schönauer 6,5×54 mm (M1903): precíz, gyors és kíméletesen visszarúgó kaliber volt, a kor modern ismétlő fegyvere. Kedvelték a korszak tapasztalt vadászai is; Nadler Herbert, Turn Rumbach István, Kittenberger Kálmán.
• Mannlicher–Schönauer 9,5×57 mm (M1910): a „nagyobb kaliber” erősebb vadra, amikor a 6,5‑ös korlátai látszanak.
• Mauser 8×60S “Magnum Pombe” (M98 Sporter): gyors újratöltés, megbízható extrakció; távcső nélkül is jól célba vehető, ha az adott helyzet gyors lövést kíván.
• Schuler–Mauser „tizenkét milliméteres” (kb. 11,2×72): kifejezetten erős, vastag bőrű vagy veszélyes vadra rendszeresített kaliber.
• Dupla golyós expressz, .577 NE (3”): rövid ideig használt „nehéz tüzérség” elefántra, orrszarvúra, ahol a kaliber‑többlet és a gyors kettős lövés biztonsági tartalékot ad.
• „Afrikai flóbert” – .22‑es Walther kisöbű: tábor környéki apróvadra és gyakorlatra; a fegyverkezelés karbantartására is elsőrangú eszköz – Afrikába, Alaszkába, Indiába is elkísérte.
E fegyverpark nem hivalkodó ritkaságok gyűjteménye volt, hanem funkció szerint összeállított eszköztár: egy precíz cserkelő, egy „nagyobb kaliber”, egy sokoldalú Mauser, egy „nehéz” dupla és egy kisöbű – nagyjából ezzel a logikával dolgozott. A lőszerek kiválasztásánál fontos volt a megbízható ellátás (DWM, Kynoch stb.), a stabil működés és az azonos találati pont köré „belőtt” kombinációk fegyelmezett használata.
Európai és ázsiai vadászterek
A harmincas években szinte minden évre jutott nagy út: Kenyától Tanganyikáig és Ugandáig többször visszatért; 1935‑ben Alaszkában járt (jávorszarvas, kodiaki medve, vadjuh, karibu), 1937–38 telén Indiában vadászott (élményeit a Nahar foglalja össze). Európában Erdélyben Dédabisztrán, a Tirolban zergére és fajdra, Skóciában hófajdra, Itáliában kőszáli kecskére vadászott. Ezek a helyszínek nemcsak a vadak diverzitása miatt érdekesek, hanem a technika alkalmazkodása okán is: a hegyvidéki szél és fény, a párás erdősávok vagy a hófödte lejtők külön‑külön „szabályokat” kérnek – Széchenyi Zsigmond ezekben a finomságokban is otthonosan mozgott.
Sörétes fronton a kor ikonikus márkái is megjelennek nála: belga Lajot‑Jonlet ikerpuskák, később angol Holland & Holland‑ok – a gyors, nagy terhelésű versenylövészet és a hajtóvadászat igényeire optimalizálva. Sokszor emlegeti a Browning ismétlő sörétesek erényeit és hibáit, sőt egy elakadáson múlt „élete legtöbb récéje” epizódot is – ami jól mutatja, mennyire tudatosan mérlegelt technika és feladat között.
Trófeák, könyvek, szemlélet
A harmincas években sorra jelennek meg Széchenyi Zsigmond könyvei (Csui!, Afrikai tábortüzek, Denaturált Afrika, Ünnepnapok stb.), melyek egyszerre vadásznaplók és olvasmányos útleírások. A hangütés nem dicsekvő, inkább megfigyelő: állatviselkedés, tereprajz, az emberi hibák bevallása és a felelősség kérdései. E korszakhoz kötődik több emlékezetes trófea is (elefántagyarpár, addax‑rekord), de a leírásokban visszatérő motívum a „tiszta lövés vagy elengedés” dilemmája – és az, hogy a jó döntés sokszor a céltalan kísértés elengedése.
Fegyver‑tanulságok ma
• Funkció szerint válogass: cserkelő‑, „erős”‑, „mindennapi”‑ és biztonsági tartalék fegyver – a terephez és vadhoz igazítva.
• A lőszer legalább olyan fontos, mint a fegyver: megbízhatóság, azonos találati pont, belövési fegyelem.
A jó lövéshez nem csak fegyver, hanem csendes, időjárásálló ruházat is kell. Membrános kabátok, halk anyagú nadrágok, meleg aláöltözetek és vízálló bakancsok – mind egy helyen. Fedezd fel a vadászruházatokat most →
• A kisöbű nem „gyerekjáték”: a készségmegőrzés és az etikus lövés iskolája.